Forradalom és rendszerváltozás – A „Vitatott múlt” szemináriumsorozat őszi ráadásalkalmai

A hetven éve kitört 1956-os forradalom és az 1989–1990-es rendszerváltozás örökségét járta körül az NKE „Vitatott múlt” szemináriumsorozatának két őszi ráadásalkalma.

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójának évében két további beszélgetéssel folytatódott, illetve záródott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Politika- és Államelméleti Kutatóintézete által szervezett „Vitatott múlt: Hősök, dátumok és narratívák a magyar történelemben” című szemináriumsorozat. A 2026 szeptemberében és októberében megrendezett ráadásalkalmak az 1956-os forradalom, valamint az 1989–1990-es rendszerváltozás történeti értelmezéseit és máig ható örökségét állították középpontba.

A 2025–2026. tanév beszélgetéseire épülő őszi folytatás alkalmain a 20. századi magyar történelem két olyan fordulópontját vizsgáltuk, amelyek megítélését a történeti kutatás mellett a személyes tapasztalatok és a politikai emlékezet is erőteljesen alakítják. A korábbi alkalmakhoz kapcsolódva ezúttal is a történelmi szereplők mozgástere, a korszakhatárok vitatott kijelölése, valamint az eseményekhez társított, időben változó jelentések és értelmezések kerültek előtérbe. A beszélgetéseket Schvéd Brigitta, kutatóintézetünk tudományos segédmunkatársa moderálta.

A 2026. szeptember 9-i alkalom meghívott beszélgetőpartnerei Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos kutatója és osztályvezetője, valamint Rainer M. János, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem egyetemi tanára voltak. Az 1956. október 23-i eseményekből kiinduló beszélgetés azt járta körül, hogyan alakult át a politikai és társadalmi elégedetlenség közös cselekvéssé, majd a tüntetés forradalommá. A közterek birtokbavétele, a lyukas zászló és a Sztálin-szobor ledöntése a politikai követelések mellett a közösségi fellépés tapasztalatának megértéséhez is támpontot adott.

A forradalom céljainak vizsgálatakor a nemzeti függetlenség, a többpárti demokrácia és a társadalmi igazságosság egymáshoz való viszonya került előtérbe. A beszélgetés arra is rákérdezett, miként férhettek meg egymás mellett a kommunista diktatúra elutasításának különböző indítékai és a szocializmus megújítására irányuló elképzelések, illetve hogyan változtak a követelések a forradalom napjaiban. A nemzetközi mozgástér mérlegelése ehhez kapcsolódóan a résztvevők reményei és a nagyhatalmi erőviszonyok szabta korlátok közötti viszonyra irányította a figyelmet.

A politikai vezetők és a budapesti fegyveres csoportok mellett szó esett a munkástanácsok, a vidéki forradalmi szervek és a hétköznapi résztvevők tapasztalatairól is. Kovrig Béla emigrációban végzett kutatása, valamint az állambiztonsági és megtorlási iratok forráskritikai kérdései pedig annak mérlegelését segítették, hogy kinek a céljait és önértelmezését is őrizhették meg a fennmaradt dokumentumok, és mely társadalmi csoportok tapasztalatai maradtak kevésbé láthatók.

Az idei 70. évforduló különös időszerűséget ad 1956 változó emlékezetének vizsgálatához. Az „ellenforradalom” kádári értelmezésétől az 1989-es újraértékelésig és a rendszerváltozás utáni emlékezetvitákig követhető átalakulás a történeti megismerés és a politikai felhasználás viszonyát is felvetette. Egyúttal összekötötte a két őszi alkalmat: 1956 öröksége és Nagy Imre, illetve mártírtársai újratemetése az 1989-es átalakulásnak is meghatározó vonatkozási pontja volt.

A 2026. október 20-i beszélgetés „1989–1990 történeti perspektívában – Rendszerváltozás, korszakhatár és társadalmi átalakulás” címmel zajlott. Meghívott vendégeink Halmos Károly gazdaság- és társadalomtörténész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának nyugalmazott egyetemi docense, valamint Csizmadia Ervin politológus, a Miskolci Egyetem egyetemi docense és a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója voltak. A két eltérő tudományterület nézőpontjának összekapcsolása lehetővé tette, hogy a politikai intézmények átalakulását a gazdasági és társadalmi változásokkal együttesen vitassuk meg és vizsgáljuk.

A beszélgetés egyik kiindulópontját a rendszerváltás, rendszerváltozás és rendszerváltoztatás fogalmainak eltérő jelentései adták. Ehhez kapcsolódva az a kérdés is előtérbe került, milyen változások alapján beszélhetünk egyáltalán egy politikai rendszer átalakulásáról, és hogyan viszonyul ehhez a korábbi intézmények, társadalmi gyakorlatok vagy politikai szerepminták továbbélése. A politikai fordulat és a társadalmi átalakulás eltérő ütemének vizsgálata során azt is érintettük, mennyiben jelöli ugyanazt a korszakhatárt 1989–1990 az intézménytörténet, a gazdaságtörténet és az egyéni életpályák felől nézve.

Külön figyelmet kapott a tulajdonviszonyok átalakulása, a privatizáció és az állam változó gazdasági szerepe. A polgárosodás fogalmának bevonása pedig a magántulajdon bővülése, a vagyoni helyzet változása és a társadalmi önállóság közötti összefüggések mérlegeléséhez vezetett. Az alkalom aktualitását az adta, hogy több mint három és fél évtizeddel a fordulat után is visszatérő kérdés, miként viszonyulnak egymáshoz az 1989–1990-ben létrejött demokratikus intézmények, az átalakuláshoz fűzött várakozások és a különböző társadalmi csoportok későbbi tapasztalatai. A „befejezetlen rendszerváltás” elbeszélése ebben az összefüggésben maga is történeti vizsgálat tárgyává vált.

A beszélgetés során röviden korábbi történeti példákra, így kiemelten az 1873–1875-ös pénzügyi válság példájára is kitértünk. Schlett István elemzése nyomán azt vizsgáltuk, miként teremtette meg az 1875. évi pártfúzió a pénzügyi rendezés politikai feltételeit, és hogyan járult hozzá a dualista berendezkedés megszilárdításához. Az 1989–1990-es többpárti átmenettel összevetve arra kerestük a választ, milyen körülmények között segíthetik a válságra adott politikai válaszok a fennálló rend megszilárdítását, és mikor nyithatnak utat egy új rendszer kialakulásához.

A szemináriumsorozathoz kapcsolódóan történészi esszékötet összeállítását tervezzük, amely a 2025–2026. tanév kétszer hat alkalma és az őszi ráadásbeszélgetések témáiból kiindulva adna teret a felvetett kérdések további kibontásának. A tervezett kötet a történelmi szereplők és fordulópontok értelmezésén keresztül a történészi megközelítések, a forráskritika és a változó történeti narratívák összefüggéseit is közelebb hozná az olvasókhoz.

A korábbi tizenkét alkalom részletes összefoglalója a kutatóintézet honlapján érhető el; a programsorozatról az Újkor.hu történettudományi ismeretterjesztő portálon is megjelent beszámoló.

Schvéd Brigitta
tudományos segédmunkatárs
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet