Intézeti kutatások 2019-2022

1. Az angolszász konzervativizmus klasszikusai

1.1. Huszadik századi és kortárs brit konzervativizmus európai kontextusban
(20th Century and Contemporary British Conservatism in a European Context)

A brit konzervativizmus hagyománya élesen eltér a kontinentális konzervativizmusok különböző formáitól. E hagyományban ugyanis az egyéni szabadság élvez primátust, míg a kontinentális konzervativizmusok általában az erős, központosított állam koncepcióját vallják. A történelmi Magyarországon ugyanakkor számos korszakban volt és maradt fontos a brit politikai kultúra konzervatív természete. Ennek magyarázatát sokan (például Concha Győző) a brit és a magyar alkotmányosságra egyaránt jellemző iratlan, szokásjogi alapokban kereste. Mások szerint valójában egyfajta politikai utópizmus a magyarok számára, ha a brit példát hívják segítségül, hisz a két ország és politikai közösségeik kultúrája is igencsak távol esik egymástól. A kutatás hipotézise szerint viszont a brit konzervativizmus számos fontos szempontot vethet fel a magyar politikai gondolkodás számára is, főként egy olyan korszakban, mint az 1945, s főként az 1968 utáni időszak, amikor a kontinentális Európa (és főleg annak kulturális és politikai elitje) a (radikális) baloldaliság eszméinek erőteljes hatása alá került. A kutatás azonban nem pusztán arra kíváncsi, miben lehet érdekes a brit konzervativizmus a BREXIT után is Közép- és Kelet-Európa szemszögéből. Arra is kíváncsi, miként reagál a kortárs globális és kulturális kihívásokra a brit konzervatív kulturális és politikai elit.

Kutatási kérdés:
Milyen magyar kontextusban is hasznosítható jegyei vannak a brit konzervativizmusnak? Hogyan reagál a brit konzervativizmus a kortárs globális politikai és kulturális kihívásokra? Vagyis nem a brit konzervatív hagyomány öncélú, antikvárius rekonstrukciójára törekszünk, hanem a projektnek az a célja, hogy váalszt találjon a brit konzervativizmus túlélésének esélyére, és e túlélés legfontosabb összetevőire.

A projekt résztvevői:
Hörcher Ferenc (projektvezető)
Egedy Gergely

2. A magyar alkotmányos és politikai gondolkodás hagyományai

2.1. Politikai gondolkodás a Magyar Királyságban a hosszú 19. században
(Political Thought in The Hungarian Kingdom in the Long 19th Century 1790-1918)

A kutatás célja egy összefüggő, angol nyelvű történet megalkotása a kalsszikus, hosszú 19. századi magyar politikai gondolkodásról. A magyar politikai gondolkodás történetéről két szerző is jelentetett meg fontos könyvet az utóbbi időben: Schlett István és Takáts József (Schlett 2018, Takáts 2007), de egyikük sem erre a korszakra fókuszált, és egyikük sem angol nyelven. Angol nyelven jelent meg Trencsényi Balázsék vállalkozása (Trencsényi et. al. 2016), de ez nem Magyarországra koncentrál. Végül, Péter László (2012) Magyarországra és erre az időszakra összpontosít, de nem összefüggő történet, hanem esszék sora.  A kutatás ennek a klasszikusnak tekintett korszaknak a történetét kívánja rekonstruálni. Nem politikaitörténeti elbeszélést akar alkotni, hanem olyan történetet, amely a politikai ágensek és kommentátorok politikai gondolkodását, a belső konfliktusokat, erőviszonyokat, táborokat és ezek változásait fogja bemutatni, ahogy ezek a politikai eseményekre reflektálva, illetve önálló politikai beszédaktusokként megfogalmazódtak. E munkát két okból fontos elvégezni: egyrészt azért, hogy a magyarországi történeti-politikai diskurzus számára a politika ezen elvontabb szintje is átttekinthető legyen, másrészt azért, hogy a korszak külföldi kutatói számára elérhetővé váljék e korszak a maga fejlődési ívével és töréspontjaival együtt.

Kutatási kérdés:
A projekt kutatási kérdése a folytonosság és a megszakítotság viszonya lesz, vagyis hogy mennyiben tekinthető folyamatosnak, s milyen fejlődési pontokkal jellemezhető e korszak politikai gondolkodástörténete, s másfelől, hogy mégis hol vannak töréspontjai, és hogy milyen módon befolyásolja ez a folytonosság és a megszakítások sorozata a magyar politikai gonjdolkodás hagyományát (ha van egy ilyen).

A projekt résztvevői:
Hörcher Ferenc (projektvezető)
Tóth Kálmán
Thomas Lorman (University College London, School of Slavonic and East European Studies)
Philip Barker (University College London, School of Slavonic and East European Studies)

2.2. Helyi önkormányzati formák a történeti Magyarországon – különös tekintettel a városi autonómiára
(Forms of Municipal Self-Governance in Historical Hungary - with Special Focus on Urban Autonomy)

A 16. század során végleg Habsburg uralom alá került királyi Magyarország közigazgatásának fontos eleme volt a mind szélesebb körű önkormányzatiság. (Pálffy Géza 2010, 2015) Ennek szinterei, mint ismeretes, elsősorban a nemesi vármegyék és az országgyűlés intézményei (melyek a 18. századra egyre olajozottabban működtek (Szijártó M. István 2016)) iletve a közigazgatás udvar által működtetett intézményrendszere (Oborni 1996). A jelen kutatás azonban nem ezen intézményekre fókuszál, hanem a magyarországi városok működését kívánja vizsgálni. Arra kíváncsi, hogy milyen volt a viszonyuk a külső hatalmakhoz - királyhoz, Országgyűléshez, megyéhez -, illetve hogy miként működött a városi magisztrátus mint a magyarországi önkormányzatiság sajátos intézménye. A magyar várostörténetírás klasszikusai (Hóman, Fügedi, Kubinyi, Bácskai, Granasztói) már világossá tették, hogy a magyar városi önkormányzatiság szempontjából nem csak a ténylegesen, papíron is kiváltságokkal rendelkező városok az érdekesek, hanem a városfejlődés más útjait járó települések is. Az is közismert, hogy a magyar történetírás fősodra elég távolságtartóan bánt a várostörténettel, mivel a városok gyakran más nemzetiségek által lakott politikai közösségekként sokszor a király mellé álltak az Országgyűlés, tágabban fogalmazva a rendek és a király vitájában. A jelen kutatás arra kiváncsi, milyen politikaelméleti belátások születtek meg a városi önkormányzat gyakorlatában, s ezeknek milyen volt az interakciója a "nagypolitikával" vagy országos politikával. Végül a legáltalánosabb szinten a kutatás tanulságai beépülnek majd egy The Political Philosophy of the City munkacímet viselő kutatásba. Alprojektek (Tóth Árpád), (Hörcher Ferenc, Iwona Tylek: The Political Philosophy of the City, with special focus on central Europe), The Intellectual history of the City konferenciasorozat folytatása.

Kutatási kérdés:
Milyen politikaelméleti belátások, elvek adódnak a történelmi Magyarország városi önkormányzatainak gyakorlatát elemezve, s ezek hogyan befolyásolják, árnyalják a magyar politikai gondolkodás történetéről eddig szerzett tudásunkat?

A projekt résztvevői:
Hörcher Ferenc (projektvezető)
Iwona Tylek (Krakkói Egyetem)
Tóth Árpád
Smrcz Ádám

2.3. Alkotmányos konvenciók és informális politika Magyarországon (1867-2018)
(Constitutional Conventions and Informal Politics in Hungary 1867-2018)

A kutatás a magyar politikai rendszer működését meghatározó szokások és íratlan normák feltárását kívánja elvégezni három korszakot állítva a vizsgálat középpontjába. Egyrészről a dualizmus korát, másrészről a két világháború közötti időszakot, harmadrészt pedig a rendszerváltás utáni időszakot. Az írott jogszabályokon túl számos olyan norma létezett és létezik mind a mai napig, amelyek jelentős mértékben befolyásolták és befolyásoljak a politikai szereplők cselekedeteit. Ezeket az íratlan szokásokat és normákat azonban eddig még nem tárták fel, néhány tanulmány tért csak ki létezésükre. Miközben a nemzetközi politikatudományi szakirodalom egyre többet foglalkozik azzal, hogy az íratlan normák és szokások hogyan alakítják (át) a politikai rendszer működését, Magyarországon eddig még nem foglalkozott átfogó kutatás ezzel a kérdéssel. A kutatás kitér a legfontosabb politikai intézmények (parlament, kormány, államfő, alkotmánybíróság) között létrejött szokásokra és informális normákra illetve a parlament belső eljárásait és működésmódját meghatározó szokásokra és íratlan normákra is. A kutatás empirikus eredményei révén kívánjuk megmutatni, hogy a formális jogi szabályok mellett az informális és íratlan szabályok is nagyon fontos részét képezik a magyar politikai kultúrának.

Kutatási kérdés:
A kutatás azokat az informális szokásokat, konvenciókat és intézményeket kívánja feltárni, amelyek meghatározták a dualizmus kori, a két világháború közötti, illetve a rendszerváltás utáni időszak magyar politikájának alkotmányos gyakorlatát. A kutatás két területre fókuszál: egyrészről a legfontosabb politikai intézmények közötti informális interakciókra, másrészről pedig a parlament belső működését meghatározó íratlan normákra. Az első témakörhöz kapcsolható informális szokások a hatalmi ágak közötti informális konvenciókat veszi számba: a parlament, a kormány és az uralkodó viszonyát megatározó, informális normák vizsgálata képezi az 1867-1944 közötti időszakra vonatkozó kutatásunk tárgyát, míg az 1990 utáni időszak esetében a kormány, a parlament, az államfő és az alkotmánybíróság egymáshoz való viszonyát szabályozó informális normák állnak a kutatás fókuszpontjában. A kutatás másik vonulata a magyar Országgyűlés belső informális szabályaira fókuszál. A Ház belső működését meghatározó Házszabály az 1994-es elfogadását követően is állandóan változott, ami néha az informális szokások írásba foglalását, máskor pedig éppen a szabályozatlan területeken kialakuló, az íratlan normákat megszegő magatartások szankcionálását jelentette.  Mivel azonban a Ház belső működését megatározó informális normák illetve a Házszabály kérdése nemcsak a rendszerváltás utáni magyar parlamentarizmus, hanem már a két világháború között működő, sőt jól ismert módon az első világháború előtti magyar parlamenti életnek is az egyik központi kérdése volt, így természetesen a két világháború közötti korszak és a dualizmus időszaka is a vizsgálat fókuszpontjában áll.

A projekt résztvevői:
Pócza Kálmán (projektvezető)
Cieger András (BTK Történettudományi Intézet)
Thomas Lorman (UCL SSEES)
Smuk Péter (Széchenyi Egyetem)
Soltész István (Országgyűlés korábbi főtitkára)
Szabó István (PPKE JÁK)
Pesti Sándor (ELTE ÁJK)

2.4 A politikai diskurzus résztvevői, szövegemlékei és intertextusai a kora újkori Magyarországon
(Actors, texts and intertexts of political discourse in early modern Hungary)

A kutatás célja a Mohácsi csatavesztést követő magyar politikai és történeti gondolkodás átfogó vizsgálata részint egyéni karriertörténeteken, részint a többnyire latin nyelven íródott, sokszor kiadatlan, vagy nem kutatott dokumentumokon és forrásokon keresztül, amelyek a háromfelé szakadt ország politikai és értelmiségi elitjének a krízisből történő kilábalásra vonatkozó elképzeléseiről és terveiről árulkodnak. A vizsgálatba bevont és bevonható forrásanyag rendkívül széleskörű és a nyilvánosság korabeli működésének megfelelően túlnyomórészt kéziratos jellegű: az elméleti jellegű szövegek hiánya szükségessé teszi a történeti-narratív szövegek, diplomáciai dokumentumok, teológiai és költészeti alkotások, magánlevelek és egyéb levéltári anyagok használatát, vagyis mindazon szövegemlékek együttes kutatását, amelyek a problémára vonatkozó bármilyen adatot rejthetnek. Az összehasonlító vizsgálat végterméke a konkrét esettanulmányokon és szövegkiadásokon túl egy olyan átfogó monografikus munka lehet, amely az állami létét elvesztő, ill. azt elsősorban politikai szimbólumokba átmentő közösség alternatív jövőképeit, valamint ezek megvalósításáért kifejtett erőfeszítéseit tárgyalja.

Kutatási kérdés:
Hogyan hatott a Mohácsi csatavesztést követően állandósult válság és az ország széthullása a korszak politikai és értelmiségi elitjére; milyen elképzeléseken, terveken keresztül artikulálódott az újraegyesítés és esetleges politikai reform igénye; hogyan kapcsolódott mindez a korszak átalakuló európai politikai gondolkodásához; kik voltak a főbb szereplői és alakítói a hazai politikai diskurzusnak; milyen színterei és médiumai léteztek a politikai közbeszédnek?

A projekt résztvevői:
Petneházi Gábor (projektvezető)
Hörcher Ferenc
Kovács Eszter
Smrcz Ádám

3. Alkotmányos politika és politikai realizmus

3.1. Alkotmánybíráskodás és törvényhozás viszonya Európában 1990-2020 (JUDICON-EU)

Az utóbbi években Európa több országában a parlamenti többség és az alkotmánybíróság közötti konfrontáció ráirányította a figyelmet a törvényhozás és alkotmánybíráskodás viszonyára. A politikai szereplők gyakran érveltek úgy, hogy a bírói testületek túl nagy hatalomra tettek szert az utóbbi évtizedekben. Véleményük szerint az alkotmánybíróságok a törvényhozás mozgásterének korlátozásával jelentős mértékben beleszólnak a politikai kérdések eldöntésébe, túlterjeszkedtek saját hatáskörükön. A politikatudományi és jogtudományi szakirodalomban azonban mindeddig hiányzott annak szisztematikus vizsgálata, hogy az alkotmánybíróságok valójában milyen mértékben korlátozzák a domináns politikai szereplők döntéseit. A kutatás – építve az ELKH TK Politikatudományi Intézetében 2015 és 2017 között megvalósult JUDICON projekt új módszertanára (www.judicon.k.mta.hu) – ennek a hiánynak a pótlására vállalkozik azzal, hogy mérhetővé teszi az alkotmánybírósági döntések erősségét. A kutatás során a projektben résztvevő európai országok alkotmánybíróságainak 1990 és 2020 között meghozott határozatait kódolják be a kutatóhálózat tagjai. A kutatás eredménye rávilágíthat arra, hogy a demokratikus felhatalmazással bíró parlamenti képviselők és a parlamenti többség milyen korlátokba ütköztek az elmúlt évtizedekben.

Kutatási kérdés:
A projektben résztvevő 25 európai országra fókuszáló összehasonlító kutatás szisztematikusan kívánja feltárni egyrészről az alkotmánybírósági döntések sokszínűségét, másrészről pedig azt, hogy milyen mértékben korlátozták az alkotmánybíróságok a törvényhozások mozgásterét. A létrehozott adatbázis segítségével a projekt országtanulmányokban mutatja be az alkotmánybíróságok és a törvényhozás viszonyának alakulását az 1990 és 2020 közötti időszak vonatkozásában. Az adatbázisra támaszkodva a kutatás második része arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen külső tényezők befolyásolják az alkotmánybíróságok döntésének erősségét, azaz azt, hogy milyen mértékben korlátozták a törvényhozás mozgásterét. Az adatbázis nagysága megengedi, hogy kvantitatív módszertan segítségével számba vegyük a lehetséges magyarázó tényezőket és megállapítsuk, hogy a bíróságok bizalmi indexe, a bíróságok de facto függetlensége, a politikai fragmentáció és polarizáció, illetve a parlamenti többség mértéke hogyan befolyásolja az alkotmánybírák döntéseit.

A projektről bővebb információt az alábbi linken kaphat: JUDICON-EU honlap

A projekt résztvevői:
Pócza Kálmán (projektvezető)
Dobos Gábor

4. Kereszténység és politika, kortárs politikai teológiák

A kutatás célja annak az összetett viszonynak a felderítése, amely a keresztény poitikai gondolkodás és az annak riválisaként fellépő modern politikai ideológiák között áll fenn. Miközben ezt a viszonyt a nemzetközi szakirodalomban számos szerző írja le úgy, mint a kereszténység és annak szekularizált változatai közötti ellentétet, Magyarországon nincs komoly hagyománya az ilyen típusú politikai-teológiai összehasonlításnak. A jelen megközelítés két irányból vizsgálja a kérdést: egyrészt azt mutatja meg, milyen szerepet játszott a kereszténység az olyan modern politikai fogalmak kialakításában, mint az emberi jogok, a jogállam és a demokrácia; másrészt kitér arra is, hogy időről-időre hogyan sajátították ki ezeket a fogalmakat olyan ideológiák, amelyek a keresztény örökségtől elszakadva alakították ki saját fogalmi rendszereiket. Habár egy-egy ilyen ideológia "világi vallásként" vagy "valláspótlékként" való bemutatása nem számít újdonságnak a szakirodalomban, annak feltérképezése, hogy milyen kiterjedt analógiáról van szó, ma is hiányos. A kutatás ezért elsősorban az ideológiai diskurzus elemzésére összpontosít, a lehető legszélesebb körben bevonva a tárgyalásba a modern politikai ideológiákat, hogy kimutassa azok teológiai vonásait. Ezek a vonások ugyanakkor nem általában "vallásiak", hanem elsősorban a keresztény teológiából származó, azt helyettesíteni kívánó gondolati formák, és éppen ez magyarázza tartós konfliktusukat a keresztény politikai gondolkodás hagyományával.

Kutatási kérdés:
A projekt fő kutatási kérdése a politikai teológia fogalmára és annak használatára vontakozik. Igaz-e az az állítás, hogy "a modern államelmélet minden jellemző fogalma szekularizált teológiai fogalom", vagy inkább úgy kellene fogalmazunk, hogy "a modern politikai ideológiák minden jellemző fogalma burkolt teológiai fogalom"? Az első, Carl Schmitt-től származó megfogalmazás ugyanis azt feltételezi, hogy minden párhuzam dacára mégiscsak van valamilyen lényegi különbség a "szó szoros értelmében vett"  teológiák és ezek "szekularizált" változatai között, míg a második - az amerikai katolikus teológus, William Cavanaugh megfogalmazása - arra utal, hogy nincs ilyen lényegi különbség: a politikai ideológiák rejtett módon ugyan, de pontosan ugyanazt a fogalmi és érvelési struktúrát alkalmazzák, mint a teológia. A kérdés csak úgy dönthető el, ha az egyes politikai ideológiákat egyenként vesszük szemügyre: a demokrácia ideológiájától kezdve a diktatúrákon át egyes nemzetközi szervezetek megnyilatkozásaiig. Ezzel kapcsolatban két további alkérdés vethető fel: létezhet-e egyáltalán olyan ideológia, amely nem valamilyen végső abszolútumra támaszkodik önmaga megalapozásában; illetve általában "vallási"-e ez az abszolútum, vagy, ha burkoltan is, de legerősebben a nyugati, keresztény kontextushoz kötődik?

A projekt résztvevője:
Nyirkos Tamás