Smrcz Ádám tudományos segédmunkatárs beszámolója
Az IQMR (Institute for Qualitative and Multimethod Research – Kvalitatív és Kevertmódszertani Kutatóintézet) egy évente megrendezésre kerülő, kéthetes módszertani műhelyszeminárium, melynek a New York állambeli Syracuse Egyetem ad otthont, és alkalmanként hozzávetőleg 160 jelentkezőt lát vendégül a világ legkülönbözőbb részeiről. A workshop népszerűségét jól fémjelzi, hogy 2002-es indulása óta már több, mint 3000 doktoranduszt vagy fiatal kutatót fogadott, akik rendszerint alapvetően a politika-, és társadalomtudományok területeiről érkeznek, de más diszciplínák művelőit is szívesen látják olyan esetekben, ha az előzetesen benyújtott kutatási tervük összeegyeztethetőnek tűnik a képzés aktuális tematikájával.
De mit is jelent a kvalitativitás és a kevert módszertan? Az előbbi alatt politikai vagy társadalmi jelenségeknek olyan elemzése értendő, melyek túlmutatnak e jelenségek puszta számszerűsítésén, és meghatározott eljárásmódok mentén igyekeznek a lehető legpontosabban megállapítani az ezeket előidéző oksági mechanizmusokat. Fontos azonban leszögeznünk, hogy a kvalitatív módszertanok nem szakítani kívánnak a számszerűsítéssel, hanem épp a statisztikai adatok kiértékelése tekintetében állapítanak meg szigorú kritériumokat. Kimondva-kimondatlanul ugyanis az IQMR egésze két tudományfilozófiai probléma gyakorlati megoldására irányul: az elsőnek értelmében – melyet David Hume fogalmazott meg először a 18. században – még a legegyértelműbbnek tűnő jelenségek okai (mint például két biliárdgolyó közti erőátadás) sem érthetők meg pusztán érzékszervi úton, mivel ezeknek csak az időbeli egymásra következését észleljük, a pontos oksági mechanizmusai viszont rejtve maradnak szemeink elől. A második pedig, melyet Paul Holland nyomán az okság alapvető problémájának (the fundamental problem of causality) nevezünk azt mondja ki, hogy csak akkor lehetnénk csalhatatlanul biztosak abban, hogy egy adott jelenséget (például egy forradalmat) egy bizonyos ok (mondjuk egy adott politikai intézkedés) idézett elő, ha az adott ok egyszerre állna fenn, és nem is, mivel minden más esetben nyitva kellene hagynunk annak a lehetőségét, hogy esetleg mégis valamely más ok felelős a szóban forgó okozat létrejöttéért.
Az IQMR által kínált oktatási modulok mindegyike (a 2026-os workshop során a résztvevők 20 ilyen közül választhattak egyénenként minimum négyet, vagy legfeljebb nyolcat) a fenti kérdéseket járja körül különböző szempontok alapján. A tudományelmélet iránt érdeklődők például a Kvalitatív módszerek logikája és a halmazelmélet (James Mahoney, Gary Goertz), a Kvalitatív okságelmélet (David Waldner) vagy a Bayes-iánus következtetés és kvalitatív kutatás (Tasha Fairfield) című kurzusok közül válogathattak, míg a terepmunkát végző kutatók számára a Felkészülés a terepmunkára és a terepen való munkavégzés, vagy a Felmérések, interjúk, fókuszcsoportok és megfigyelés (Diana Kapiszewski, Lauren MacLean), a történettudományok művelői az Interpretáció és történelem (Amel Ahmed) vagy az Összehasonlító történeti analízis (Marcus Kreuzer) című modulokon vehettek részt – a teljesség igénye nélkül.
Az IQMR által kínált módszertan kevert jellege azonban nem elsősorban a tematikai sokszínűségben csúcsosodik ki, hanem abban, hogy az egyes diszciplínák (kiváltképp például a folyamatkövetés és a kvalitatív módszertanok) képviselői sokszor nyíltan kritikusak egymás megközelítéseivel szemben. Az egész workshop ennek következtében egyfajta vitaplatformmá is válik az egyes előadók, valamint az egyes metodológiák iránt elkötelezett hallgatók között.
Bár a kéthetes képzés gerincét a fentebb említett, alapvetően frontális jellegű előadások alkotják, de kisebb mértékben személyre szabott, egyéni konzultációk is teret kapnak. Ezeknek egyik fórumai az úgynevezett kutatócsoporti beszélgetések (Research Group Seminars), melyek során ki-ki 10-15 percben ismertetheti az írásban előzőleg benyújtott kutatási tervét, amit az egyik nemzetközi hírű vezető kutató irányításával véleményezhet az éppen jelenlévő, 10-15 fős hallgatótársaság. E brainstorming-jellegű eszmecseréknek az egyik legfőbb sajátossága a multidiszciplinaritás, mivel számtalan helyről, és megannyi kutatási területről érkező meglátások hangzanak el ezek során (a jelen sorok írójának is alkalma nyílt például feketeafrikai országok környezetvédelmi politikájáról szóló előadást véleményezni, pedig a téma meglehetősen távol esik a kompetenciájától). Ez a formátum tehát – jóllehet, első ránézésre könnyen ébreszthet kétségeket a résztvevőkben – a legtöbbször meglepően hasznos eredményekre vezet.
Az említett Research Group-okon kívül pedig minden hallgató számára biztosítanak egy egyénre szabott adatkezelési továbbképzést, melynek keretében a kutatásai során keletkezett adatok tárolásával, metaadatolásával, rendszerezésével kapcsolatban látják el személyre szabott tanácsokkal.
Összegezve tehát a fentieket, az IQMR sokoldalú kurzuskínálatának és multidiszciplináris résztvevőgárdájának köszönhetően ötletgazdag platformot biztosít az odalátogató résztvevők számára. Említést érdemel viszont, hogy a workshop leginkább akkor hasznosítható, ha a jelentkezők már eleve rendelkeznek legalább bizonyos mértékű módszertani előismeretekkel, amihez azonban a szervezők előre biztosítanak egy terjedelmes olvasmánylistát.