A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Politika- és Államelméleti Kutatóintézete 2026. június 10-én angol nyelvű nemzetközi műhelykonferenciát tartott a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában.
A résztvevőket Hörcher Ferenc kutatóprofesszor, az NKE EJKK PÁK intézetvezetője köszöntötte, majd pedig a műhelykonferencia szervezői által tartott kiemelt előadásokra került sor. Daniel Pitt, a PÁK korábbi vendégkutatója, aki jelenleg egy szólásszabadsággal kapcsolatos könyvön dolgozik, a konzervativizmus és a szabadság összefüggéseit vette vizsgálat alá Hagyományos konzervativizmus, rend, szabadság és szólásszabadság – A hagyomány és a szokás szerepe cím alatt. Az előadás fő tézise szerint a szabadságot a hagyomány, a szokás, az erkölcs, a normák és intézmények teremtik és tartják fenn. Rend és igazságosság hiányában szabadság se létezhet, mivel az emberek nem születnek szabadnak (ahogy azt Rousseau képzelte), hanem kiszolgáltatott és szüleiktől függő lényekként jönnek a világra. Pitt szerint napjaink Nagy-Britanniájában valós probléma a szólásszabadság korlátozása, melyre konzervatív megoldásként a woke korlátozás és az abszolút megengedő libertárius álláspont közötti középutat javasolt, mely azonban az utóbbihoz állna közelebb. Hangsúlyozta a vallás és a kultúra jelentőségét a társadalmi és politikai szabadság pre-politikai alapjaként. Utalt az Edmund Burke, Stanley Baldwin, Winston Churchill, Russell Kirk, valamint Roger Scruton által kifejtett konzervatív nézetekre, megemlítve a volt amerikai alelnök Mike Pence legújabb könyvét, melyben szintén fontos szerephez jut a vallás mint a szólásszabadság előfeltétele. A konzervatív álláspont szerint a társadalmi érintkezést a viselkedési normák, a kultúra, a hagyomány, az egymás iránti tisztelet mértéke határozzák meg, és a szabadság nem redukálható a külső kényszer eltörlésére.
A második kiemelt előadást Hörcher Ferenc tartotta, történeti áttekintést nyújtva a liberális és konzervatív nézetek közötti összefüggésről A szabadság jelentősége a Brit intellektuális konzervatív hagyományban cím alatt. Azon széles körben elterjedt vélekedéssel szemben, miszerint a konzervatívok számára nem fontos az egyéni szabadság védelme, Hörcher a liberális és a konzervatív nézetek szoros összefüggése mellett hozott fel meggyőző érveket. Tézisét a Brit pártrendszer 17–19. századi változásaival támasztotta alá, demonstrálva, hogy a konzervatív és a liberális irányzat egyaránt a Régi Whig hagyományból fejlődött ki. Ennek az egymással átfedésben lévő hagyománynak két oldalát képviselték a Russell Kirk és Friedrich Hayek közötti 1957-es vita résztvevői, melyre a Mont Pelerin Társaság gyűlésén került sor. Hayek a vitában önmagát „megátalkodott Régi Whig”-ként aposztrofálta, míg Kirk ugyanennek a hagyománynak a konzervatív vonásait hangsúlyozta. Edmund Burke maga is Régi Whig volt, akiből a későbbi konzervatív hagyomány csinált konzervatívot. Szabadsággal kapcsolatos nézetei szintén a Régi Whig hagyományból vezethetők le, de egyúttal tekinthetők a szabadság konzervatív értelmezésének is. Burke számára a szabadság társadalmi jelenség volt, mely szorosan összefügg az igazságossággal, hiszen mindkettőt csak a bölcs törvények és jól megalkotott intézmények teszik lehetővé. Burke a szabadságot a prudencia erényével is kapcsolatba hozta, melyet vezérelvnek tekintett a hatalomnak a szabadság biztosítása érdekében szükséges korlátozásában. Előadása végén Hörcher Roger Scruton nézeteit vizsgálta meg, utalva burke-i konzervatív vonásaira, a konzervatív és a liberális hagyomány metszéspontján elhelyezkedő konzervatív Régi Whigként jelölve ki eszmetörténeti helyét. Ernst-Wolfgang Böckenförde híres paradoxonára emlékeztető módon Scruton is a liberális rend bizonyos nem-liberális realitásoktól való függésére irányította rá a figyelmet. Ezek a politikait megelőző társadalmi vonatkozások, időtálló szokások és intézmények, melyek lehetővé teszik a szabadság kibontakozását. Ezek védelmezésével a Régi Whig-konzervatívok a modern liberalizmust próbálják megvédeni önmagától, azonban azzal is tisztában vannak, hogy a múlt iránti romantikus rajongás önmagában nem vezet el a jó rendhez, a helyes irány kijelölése mindig az aktuális helyzet mérlegelésén kell alapuljon. A Burke, Kirk és Scruton által képviselt Régi Whig hagyomány a szabadság helyes és napjainkban is érvényes értelmezését nyújtja az angol-amerikai politikai gondolkodásban.
A műhelykonferencia második része két előadásból és egy felkért hozzászólásból állt. Előre felvett előadásában Karl Gustel Wärnberg, stockholmi független kutató Juan Donoso Cortés és a szabadság katolikus hagyománya címmel a 19. század közepén tevékenykedő spanyol politikus és politikai gondolkodó nézeteiből kirajzolódó szabadság-fogalmat vette górcső alá. Donoso Cortés a szabadság katolikus-keresztény felfogását képviselte, mely szerint az emberi életnek Isten által elrendelt célja van. A szabadság Donoso Cortés szerint a helyes megértéstől és helyes akarattól függ, azonban az emberi természet a bűn miatt megromlott és ki van téve a tévedés lehetőségének. A szabadságnak álláspontja szerint természetes korlátai vannak, bizonyos dolgok a helyes erények birtokában már nem lesznek kívánatosak. Ezt a felfogást képviselte XIII. Leó pápa néhány évtizeddel később kibocsátott Libertas Praestantissima kezdetű enciklikája is. Az teljes emberi élet katolikus felfogása a perszonalizmuson, és nem az individualizmuson alapul, középpontjában a közjó keresésével, melynek megvalósítása kizárólag társadalmi szinten lehetséges.
Az online bejelentkező Madhurya Chakraborty, indiai független kutató előadása a szabadság, a tekintély és a konzervativizmus fogalmainak összefüggéseit vizsgálta meg Roger Scruton életművében. Scruton szabadság-fogalmának kontextusait az angolszász „nagy hagyomány” olyan szerzőinek nézeteivel állította párhuzamba, mint Russell Kirk, David Hume, Isaiah Berlin, C. S. Lewis, vagy Tristan J. Rogers. Chakraborty szerint a szabadság konzervatív értelmezésének központi értéke a társadalomban és intézményeiben való részvétel lehetősége. A szabadságot nem a jövőben megvalósítandó absztrakt célként, hanem meglévő értékként védelmezi, mely az intézményekben és a közösségben, racionális lények szabad együttműködésén alapul. Scruton számára a szabadság alulról, a civil társadalom intézményeinek tekintélye által jön létre, mely korlátozza az állam beavatkozását a társadalmi és gazdasági ügyekbe.
Felkért hozzászólóként Nyirkos Tamás (NKE EJKK PÁK) három vonatkozást emelt ki az elhangzott előadásokból. A demokrácia konzervatív meghatározása (ahogy az Churchill szabadság-tesztjében megnyilvánul) nem ideologikus, hanem intézményi alapú, mely Tocqueville nyomán számol a többség zsarnokságának veszélyeivel. A konzervativizmus születése a francia forradalom után Nyirkos szerint nem egyszerűsíthető le egymással élesen szembenálló liberális és konzervatív szellemi táborok létrejöttére. Olyan széles körben liberálisnak tartott gondolkodók, mint Tocqueville vagy Montalembert számos kérdésről hasonlóan gondolkodtak, mint Chateaubriand, de Bonald, Donoso Cortés, vagy akár de Maistre, akiket általában konzervatívként, sőt reakciósként tartanak számon. Erős érvek szólnak a mellett, hogy az említett szerzők valamennyien ugyanahhoz a közös konzervatív hagyományhoz tartoztak. Végül Nyirkos a szabadság vallási feltételeire irányította rá a figyelmet. Hayek nézeteivel ellentétben szerinte a spirituális és az evilági szféra nem választható külön ilyen élesen egymástól, csak két külön intézményt képviselnek, melyek elválasztása képezi a modern szekularizmus fő problémáinak forrását. A politikában ugyanis nincs olyan szféra, mely teljes mértékben elválasztható lenne a spiritualitástól, és – ennek tudatában – a konzervatívok számára mindig is nagy fontossággal bírt a szabadság vallási beágyazottsága.
A műhelykonferencia a közönség tagjait is bevonó élénk eszmecserével zárult, mely további szempontokkal gazdagította a szabadság konzervatív felfogásának történeti kontextusait, rámutatva a téma aktualitására, társadalmi és politikai fontosságára.
Tóth Kálmán
tudományos munkatárs
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet
Fotó: Halápi Katinka