A 2025–2026. tanév folyamán kétszer hat alkalomból álló szemináriumsorozatot szervez Kutatóintézetünk, amelynek célja a magyar politikatörténet és politikai gondolkodás jelentős historiográfiai vitáinak új megvilágításba helyezése. A beszélgetések középpontjában vitatott történelmi szereplők, sorsfordító dátumok és az ezekhez kapcsolódó, egymással versengő történeti narratívák állnak.
A 2026. tanév tavaszi félévének első alkalma Hunyadi Mátyás halála kapcsán az 1490. év (emlékezet)politikai jelentőségét állítja fókuszba, kitérve azonban Mátyás uralkodásának tágabb korszakára és annak mérlegére is, továbbá arra, miként formálta a Jagelló-kor, majd az 1526 utáni trauma Mátyás uralkodásának utóéletét.
Mit jelentett Mátyás halála a kortársak számára? Egy erős, központosított állam szétesését? Vagy inkább egy személyes hatalomgyakorlás végét, amely mögött nem állt tartós intézményi konszolidáció? Valóban „aranykor” zárult le 1490-ben, vagy egy kivételes – de strukturálisan törékeny – uralkodói periódus? Az „igazságos Mátyás” alakja a magyar történeti emlékezet egyik legerősebb toposza. Ugyanakkor a népmesei igazságosztó képe és a forrásokból kirajzolódó, pragmatikus, sokszor kíméletlen hatalomgyakorló uralkodó alakja között komoly feszültség húzódik. Vajon miként alakult ki ez a mitikus emlékezet? És miért éppen a király halála után, a rend gyors megbomlásának tapasztalatával párhuzamosan erősödött fel a nosztalgia a „kemény, de kiszámítható” uralkodó iránt?
Meghívott beszélgetőpartnereink, Fedeles Tamás (PTE BTK – HUN-REN PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) és Pálosfalvi Tamás (ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet) segítségével ezeket a kérdéseket járjuk körül, kitérve arra, hogy vajon valóban a „reneszánsz abszolutizmus” korai magyar példájáról beszélhetünk, vagy inkább egy késő középkori politikai kivételről, amelynek stabilitása döntően az uralkodó személyes tekintélyén és lojalitási hálózatain nyugodott. A beszélgetés során kitérünk továbbá arra is, hogyan illeszkedett Mátyás uralma a keresztény királyságeszme hagyományába: miként alakult viszonya a Szentszékhez, milyen szerepet játszottak az egyházi elit tagjai a király politikai mozgásterének alakításában, és hogyan értelmezhető a korabeli vallásosság és hatalom összefonódása a vatikáni források tükrében. Azt is mérlegeljük továbbá, hogy miként formálódott Mátyás emlékezete: hogyan válhatott egy kortársai által korántsem egyértelműen kedvelt uralkodó az „igazságos király” archetípusává? Hol húzódik a határ történeti személy és emlékezeti konstrukció között? Célunk, hogy e kérdések mentén újragondoljuk a „nemzeti király” toposzát, kontextusba helyezve a késő középkori magyar állam egyik vitatott korszakát.
A beszélgetés időpontja: 2026. március 5. (csütörtök) 14:00
Helyszín: Politika- és Államelméleti Kutatóintézet, EJKK tárgyaló (Ludovika Campus Főépület, 1. emelet 134.)
Ajánlott olvasmány:
- Bitskey István: „Mátyás király mint irodalmi emlékezethely a kora újkorban”, in: Hunyadi Mátyás és kora, szerk. Bárány Attila et al. (Debrecen: MTA-DE Lendület „Magyarország a középkori Európában” kutatócsoport, 2019), pp. 10–22. (teljes kötet online)
- Fedeles Tamás: „Előszó” és „A Magyar Királyság diplomáciai képviselete a Szentszéknél Mátyás király korában”, in: Mátyás király és az Egyház, szerk. Fedeles Tamás (Pécs: PTE Egyháztörténeti Kutatóközpont, 2019), pp. 11–16, 35–54. (online)
- Horváth Richárd: „Mátyás király és kora. A király személye és az ország irányítása”, in: A Magyar Királyság a késő középkorban, szerk. Gőzsy Zoltán – Varga Szabolcs (Pécs: Kronosz, 2021), pp. 59–82. (online)
- Pálosfalvi Tamás: „Igazságos volt-e Mátyás király?”. Korunk, 2012/3, pp. 21–26. (online)
A szemináriumsorozat alkalmai nyitottak, a beszélgetésekre örömmel várjuk az érdeklődőket.
Borítókép: Mátyás portréja (Andrea Mantegna festménye, 15. sz. második fele, BTM). Forrás: Wikimedia Commons
