Intézetünk örökbe fogadta Zsámboky János emblémáskönyvét

Intézetünk örökbe fogadta Zsámboky János 1572-es emblémáskönyvét, amelynek örökbefogadói oklevelét Schvéd Brigitta vette át az ELTE Egyetemi Könyvtár ünnepélyes bemutatóján.

A Politika- és Államelméleti Kutatóintézet is csatlakozott az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár könyv-örökbefogadási programjához, amely a hazai kulturális örökség védelmét és a kiemelten kora újkori könyvkincsek restaurálását támogatja. Intézetünk a program keretében Zsámboky János „Arcus aliquot triumphal, et monimenta victor. classicae in honor invictissimi ac illustris. Iani Austriae, victoris non quieturi” című, 1572-ben Antwerpenben megjelent emblémáskönyvét (RMK III 134/b) fogadta örökbe.

A könyv bemutatására és az örökbefogadói oklevél ünnepélyes átadására az ELTE Egyetemi Könyvtár főigazgatói irodájában, Dr. Kulcsár Szabó Ernőné Gombos Annamária főigazgató részvételével került sor 2025. november 24-én, amelyen tudományos segédmunkatársunk, Schvéd Brigitta képviselte Intézetünket. A bemutató során a kötet történetét, szerkezetét és fizikai állapotát a könyvtár régi könyves könyvtárosa és restaurátora ismertette. A kézbe vehető, több mint 450 éves mű patinája egyszerre idézte meg a kora újkori humanizmus világát és a könyvként fennmaradt kultúra sérülékenységét.

Johannes Sambucus – magyar nevén Zsámboky János (1531–1584) – a 16. századi magyar humanizmus egyik legjelentősebb figurája, orvos, költő, történetíró és császári udvari tudós. Élete nagy részét Bécsben töltötte, ám szoros kapcsolatot ápolt magyarországi főurakkal és tudósokkal. Műveiben következetesen jelen volt a (magyar) humanista hagyomány. Nemzetközi hírnevét elsősorban emblémáskönyvei alapozták meg. Legismertebb műve, a Christopher Plantin nyomdájában megjelent Emblemata (első kiadás: 1564) Európa-szerte népszerű lett; a most örökbefogadott kötet ennek egyik tematikus folytatása.

Az emblémáskönyv a kora újkor egyik legizgalmasabb műfaja: kép, mottó és magyarázó vers vagy prózai szöveg sajátos együttese. A műfaj a moralizáló, humanista értelmezést segítette – mintha miniatűr allegóriák egész sorát lapoznánk végig, ahol a képek és a szöveg közösen tárják fel az olvasónak az erények, példázatok és politikai üzenetek világát. A 16–17. században elsősorban jezsuita és piarista szerzők készítettek ilyen köteteket, de Zsámboky egyedülálló profillal bírt: ő a humanista emblémaköltészet világi, műveltségeszményre építő ágának egyik legfontosabb mestere.

Az Antwerpenben, Philips Galle kiadásában 1572-ben megjelent kötet 16 metszetet és Hugo Favolino németalföldi orvos-humanista hősi költeményét tartalmazza. Ahogy az a bemutatón elhangzott, a művet a kortársak Ausztriai János, a lepantói csata (1571) győztes spanyol parancsnoka tiszteletére készült munkaként értelmezték. A képi világ gazdagsága külön figyelmet érdemel: a munkában antik mitológiai alakokkal díszített diadalíveket, katonai erényeket megjelenítő kompozíciókat, humanista feliratokat és idézeteket, továbbá kortárs elemeket – például oszmán viseleteket – láthatunk, amelyek a 16. század geopolitikai horizontjának gazdagságára utalnak. A mű az apologetikus irodalmi tradíció része, amely a lepantói győzelem szereplőit a klasszikus antikvitás nyelvén dicsőítette.

Intézetünk számára a könyv-örökbefogadás kettős jelentéssel bír. Egyrészt hozzájárulás a magyarországi könyvkultúra fennmaradásához, hiszen a kora újkori nyomtatványok fizikai állapota egyre sérülékenyebb, ezért minden restaurálási projekt értékmegőrzés a jövő számára. Másrészt tudományos és szellemi örökségünk ápolása, hiszen Zsámboky neve és munkássága kapcsolódik ahhoz a humanista hagyományhoz, amely a politikai gondolkodás történetének és a művelődéstörténetnek egyik fontos rétege – mindennek kutatása intézetünk számára is kiemelt feladat. A könyv-örökbefogadási programban való részvétel mindemiatt tehát nem pusztán kulturális támogatást jelent számunkra, hanem az értékközvetítés és a történeti szemlélet ápolásának szimbolikus megnyilvánulása is.