A Politika- és Államelméleti Kutatóintézet, az MCC Alkotmánypolitikai Műhelyével és a Danube Institute-tal közösen konferenciát szervezett a keresztény realizmusról, a politikai realizmus egyik válfajáról. Ez a politikaelméleti irányzat továbbra is nagy hatású Amerikában, különösen a protestáns teológusok munkája eredményeképp. Reinhold Niebuhr (1892–1971) nevét gyakran említik alapítóatyjaként. A konferencián ezért főként amerikai kutatók szerepeltek, és Niebuhr neve gyakran elhangzott.
A kiemelt előadásokat két jeles személyiség tartotta: Robin Lovin, az irányzat legnagyobb hatású, rangidős kutatója, valamint Nigel Biggar, oxfordi anglikán teológus és a brit felsőház tagja, akinek munkássága a kortárs morálteológiát, a természetjogot, az emberi jogokat és az igazságos háború doktrínáját öleli fel. Ezek a témák szorosan vagy közvetve kapcsolódnak a protestáns politikai realizmushoz, amelyet politikai teológiaként értelmeznek.
Minden meghívott előadó jelentős teljesítménnyel rendelkezik e kutatási műfajban, sokan publikált könyveken keresztül, így elmondható, hogy a résztvevők a keresztény realizmus kutatásának élvonalát képviselték. Például Eric D. Patterson és Robert J. Joustra magával hozta nemrég megjelent szöveggyűjteményét, a Power Politics and Moral Order: Three Generations of Christian Realism—A Reader (2022) című művet. Matt Andersen hamarosan megvédi doktori disszertációját a témában az Oxfordi Egyetemen. Dallas J. Gingles és Joshua Mauldin 2023-ban adott ki egy kötetet The Future of Christian Realism: International Conflict, Political Decay, and the Crisis of Democracy (Lexington, 2023) címmel.
A házigazdák részéről Hörcher Ferenc az irányzat katolikus párhuzamának modern eszmetörténeti vázlatát adta. Darabos Ádám, aki nemrég védte meg doktori disszertációját Niebuhr-ról, előadásában a teológus életútjának újszerű korszakolásával lepte meg a kutatói közösséget. A magyar közreműködők között szerepelt még Nyirkos Tamás, az intézet kutatója, és Szilvay Gergely újságíró.
A keresztény realizmus világos képe rajzolódott ki Lord Biggar 8+1 pontos záróösszegzéséből:
• A keresztény realizmus ellenzi a veszélyes morális idealizmust, ahogy az a 1930-as és 2010-es években megjelent.
• A hatalmat semlegesnek tekinti, amelyet néha rosszra használnak, de jó célokra kell fordítani a rend fenntartása és az igazságosság elérése érdekében.
• Megváltja az önérdeket, ha az nem mások ellen irányul.
• A keresztény realizmus az embert súlyosan korlátozott lénynek tartja.
• Állítja, hogy a bűn állandó és egyetemes, ezért kényszerre, valamint kemény és puha hatalomra van szükség annak megfékezéséhez.
• Elismeri, hogy a tragédia és a tragikus az emberi élet elkerülhetetlen része, úgy, hogy gyakran senki nem követett el hibát, még az erényes emberek is kudarcot vallhatnak.
• Augustinus és Pascal igazat mondtak: az ember az angyali és a démoni között helyezkedik el, Isten a saját képmására teremtette, és képes az igazságosságra.
• Van hely az eszkatologikus reménynek: ha az igazságosság töredékei léteznek a földön, akkor kell lennie egy tökéletesen igazságos Istennek.
+1) Nigel Biggar szerint Andrzej Wajda Katyn című filmje azt mutatja, hogy léteznie kell pokolnak és az igazságosság örök formájának.
Hörcher Ferenc
kutatóprofesszor, intézetvezető
Fotó: Szilágyi Dénes