Egy nemrégiben magyar nyelven is megjelent tanulmánykötet apropóján nemzetközi szakértők kötetbemutató kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg a történeti alkotmánynak a magyar politikai gondolkodásban és a gyakorlatban betöltött szerepét.
A magyar történeti alkotmány – Korszakok és kihívások címmel rendezett könyvbemutatót és kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Politika- és Államelméleti Kutatóintézete (PÁK) október 18-án a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában.
A résztvevőket az EJKK igazgatója, Török Bernát köszöntötte. Elsőként az egyetemi kutatóintézetek munkatársainak mondott köszönetet, hiszen nem könnyű feladványt oldanak meg: egyszerre teljesítik a minőségi publikációra vonatkozó tudományos követelményeket, miközben élen járnak a tudománymetriában háttérbe szorult hagyományos műfajok, azaz a kötetek és a monográfiák területén is. Az igazgató az új kötet kapcsán a ma örök nyugalomra helyezett Sólyom Lászlót idézte: az alkotmány több mint egy alkotmánylevél mondatai, hiszen a szöveget körülöleli az alkotmányos kultúra, amelyben életre kel. E megközelítés nyithat ablakot a történeti alkotmányra is.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kötetbemutató előadásában kiemelte: Magyarország Alaptörvénye konzervatív abban az értelemben, hogy megerősítette a ’89–’90-ben létrejött demokratikus intézményrendszert. Emellett ez az első olyan alkotmány hazánk történelmében, amelyet egy demokratikusan megválasztott országgyűlés fogadott el. Elfogadása pótolta azt a hiányzó legitimációt, amit a 2006 után kialakult bizalmi válság okozott. A miniszter felidézte, az Alaptörvény megalkotásakor izgalmas, évszázadokra visszanyúló kérdésként merült fel, mit jelent számunkra a történeti alkotmány. Értelmezési keret lenne? Múltba fordulás akár jó, akár rossz értelemben? Az Alaptörvény normaszövege a korábbi húsz év alkotmánybírósági tevékenysége és az addigi jogfejlődés tapasztalatai mellett a láthatatlan alkotmány részeként a történelmi alkotmányt is beemelte a tételes jog világába, így megnyitotta a jogtörténeti értelmezésének lehetőségét. Hazánk Európa egyik legősibb állama, így van okunk büszkének lenni többszáz éves közjogi vívmányainkra. Példaként említette, hogy az egyik legfontosabb hagyományunkat, a Szent Koronára való hivatkozást még a Horn-kormány alkotmánytervezete is tartalmazta.
A miniszter azt is elmondta: az alkotmány értelmezésére hivatott testület, az Alkotmánybíróság számára az Alaptörvény kitágította az értelmezési lehetőségeket, ezzel pedig növelte a hatáskörét. A történeti alkotmány vívmányait a testület akár a kormánytöbbség ellen is használta – például a bírói életkorra vonatkozó törvény megsemmisítésekor.
Gulyás Gergely hozzátette: külön érdekes, hogy az új kötetben brit szempontból sikerült megvizsgálni a magyar történeti alkotmányt, hiszen a szigetországtól is idegen a kartális alkotmány, amelyben az 1945 előtti Magyarországhoz hasonlít. „Jót tesz az országnak, az intézményeknek, így az egyetemnek is az, ha az alkotmányos diskurzus olyan eleven, mint hazánkban” – zárta szavait a Miniszterelnökséget vezető miniszter.
A kötetbemutató utáni kerekasztal-beszélgetésen a korábban angolul már megjelent, immáron magyar nyelven is elérhető könyvről Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész, az NKE egyetemi tanára, Pócza Kálmán, a PÁK tudományos főmunkatársa, valamint Thomas Lorman, a University College London (UCL) tanára beszélgettek. Az eszmecserét Hörcher Ferenc szerző, szerkesztő, a PÁK intézetvezető egyetemi tanára moderálta. Első kérdése arra vonatkozott, muzeális-e a történeti alkotmány? Horváth Attila, a magyar nyelvű kötet lektora elmondta, a rendszerváltás előtt a szinte egyeduralkodó nézőpont az volt, hogy a szokásjog és a történelmi alkotmány egyaránt a „múlt csökevénye”. Mára viszont az Alaptörvénynek köszönhetően a gyakorlatban már több tucat olyan alkotmánybírósági határozat van, amely a történeti alkotmányra hivatkozik, így az nem lehet egy muzeális tárgy.
Thomas Lormant, a kötet társszerkesztőjét, szerzőjét Hörcher Ferenc arra kérte, röviden vesse össze a magyar történeti alkotmányt az angolszásszal. Lorman szerint mindkét történeti alkotmány kritikusan fontos az országok múltjának megértéséhez, és nem véletlen, hogy a kommunista hatalomátvétel után hazánkban a múlttal együtt ezt is igyekeztek megsemmisíteni.
Pócza Kálmán, a kötet szerzője és szerkesztője Hörcher Ferenc kérdése nyomán arról beszélt, hogy a rendszerváltozás után a történelem és az alkotmány eltávolodott egymástól. Sokan ugyanis tartottak a történeti hivatkozások nyomán kialakuló vitától. A 2011-es Alaptörvény bepótolta a rendszerváltáskor megspórolt munkát, de – tette hozzá Pócza Kálmán – még van feladata a társadalomtudósoknak abban, hogy a történeti alkotmányt hangsúlyosabban beemeljék a társadalmi tudatba.
Hörcher Ferenc arra is rákérdezett, újraírható-e a jövőben az Alaptörvény úgy, hogy abból kiiktatják a történeti alkotmányt? Horváth Attila hangsúlyozta, az Alaptörvényen csakis egy kétharmados parlamenti többség tud legitim módon változtatni. Az alkotmánybíró azt is kiemelte, a szokásjog lerontja az azzal ellentétes írott jogot, azaz egy erős társadalmi háttérrel a történeti alkotmányt nem lehet már eltörölni. Ennek kapcsán Thomas Lorman hozzátette, a történelmi alkotmány lényege, hogy flexibilis, azaz engedi a fejlődést. Sajnos az angolhoz hasonló történeti hagyományt nem erősíti, hogy Magyarországon 1944 és 1989 között felnőtt néhány olyan generáció, amely áldozatul esett a történelmi alkotmány elleni propagandának.
A kerekasztal-beszélgetésről bővebben az egyetem tudományos portálján, a ludovika.hu oldalon olvashat.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes