2020. április 22-én 10 órakor intézeti műhelybeszélgetést tartunk, melynek témája:
Politikai vallások, politikai teológiák, szekuláris vallások: a szóhasználat néhány problémája
Az előadó: Nyirkos Tamás
Az előadás absztraktja:
Egyes politikai ideológiák és vallások között legalább a 18. század vége óta szokás párhuzamokat felfedezni. Ezek a párhuzamok a szerzők számára hol „politikai vallásokat”, hol „politikai teológiákat”, hol „szekuláris vallásokat” definiálnak (nem beszélve számos további, egyedi megoldásról), miközben – finoman szólva - egyik kifejezés sem problémamentes. Amennyiben tehát valaki átfogó módon próbálja megírni a hasonló párhuzamkeresések történetét, már a terminológia szintjén szembesül a kérdéssel, hogy egyáltalán létezik-e megfelelő átfogó terminus a jelenség leírására.
A „politikai vallás”, amelyet Condorcet alkotott meg 1791-ben, majd némi sporadikus használat után 1938-ban terjedt el Eric Voegelin Die politischen Religionen című munkája nyomán, ma elsősorban a totalitárius ideológiák leírására szolgál. Ennek konkrét terminológiai oka nincs, de a tudományos nyelvhasználatban olyan mértékben fonódott össze a diktatúrák tanulmányozásával, hogy a jelenlegi diskurzus összezavarása nélkül aligha terjeszthető ki más eszmerendszerekre. A másik gond, hogy mivel ma számos nem eminens módon politikai jelenség kerül abba a gyanúba, hogy vallásszerű vonásokat mutat (a tudománytól a sportig), ezeket „politikai vallásoknak” nevezni eleve elhibázott.
A „politikai teológia” fogalma, amelynek modern változatát Carl Schmitt Politische Theologie-je alkotta meg 1922-ben, részben szintén ezzel a problémával terhes, de ehhez két további is járul. Az első, hogy – miként a mű címe is jelzi – az analógia kizárólag az elméletre, egészen pontosan a teológia és az államelmélet fogalmi struktúráira vonatkozik, és nem foglakozik olyan jelenségekkel, amelyek pedig a politikai és szekuláris vallások kutatói számára nem kevésbé fontosak: az intézményekkel, szimbólumokkal, rituális cselekvésekkel. A második, hogy a politikai teológia fogalma mára menthetetlenül zavarossá vált amiatt, hogy nem csak Schmitt egyértelműen „szekularizált”, tehát a szó eredeti értelmében nem vallási teológiáit sorolják ide, hanem azok ellentétét, az explicit teológiai elvek politikai alkalmazásait is.
A fenti problémákat látszik áthidalni a „szekuláris vallás” fogalma, amelyet az 1930-as évektől kezdtek használni, először szintén a diktatórikus rendszerek leírására (G. Stanton Ford, Adolf Keller, Frederick Voigt, majd Raymond Aron), ám használata mára valóban kiterjedt olyan, egymástól igen távoli jelenségek leírására, mint az ökológia vagy éppen a szelfizés gyakorlata. (A publicisztikában és a szakirodalomban egyaránt.) A „szekuláris vallás” fogalmával csupán egyetlen baj van: hogy oximoron, vagy durvábban fogalmazva teljesen értelmetlen. Függetlenül ugyanis attól, hogy a saecularis szónak hány különböző történeti jelentése létezik, a „szekuláris vallások” diskurzusa legtöbbször igenis abban a köznyelvi értelemben használja, amely „szekulárison” a „vallásos” ellentétét érti. A szekuláris vallás tehát „nem vallásos vallás”, és az ezt használó szerzők általában nem is tudnak meggyőző módon válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a különbség ezek és az úgymond „igazi” vallások között.
Vagyis nem pusztán terminológiai szőrszálhasogatásról van szó, hanem egy mélyebb, a vallás definíciójával kapcsolatos fogalmi homályról. Ennek tárgyalása azonban már nem ennek az előadásnak a témája: egyelőre elegendő feladatnak látszik a megfelelő szóhasználat megtalálása is.
Kép: A Robespierre által az egyházi szertartások helyébe léptetett "Legfőbb lény ünnepe", korabeli festményen
Forrás: Wikimedia Commons