A magyar alkotmányos és politikai gondolkodás hagyományai

2.1. Politikai gondolkodás a Magyar Királyságban a hosszú 19. században

(Political Thought in The Hungarian Kingdom in the Long 19th Century 1790-1918)

 

A kutatás célja egy összefüggő, angol nyelvű történet megalkotása a kalsszikus, hosszú 19. századi magyar politikai gondolkodásról. A magyar politikai gondolkodás történetéről két szerző is jelentetett meg fontos könyvet az utóbbi időben: Schlett István és Takáts József (Schlett 2018, Takáts 2007), de egyikük sem erre a korszakra fókuszált, és egyikük sem angol nyelven. Angol nyelven jelent meg Trencsényi Balázsék vállalkozása (Trencsényi et. al. 2016), de ez nem Magyarországra koncentrál. Végül, Péter László (2012) Magyarországra és erre az időszakra összpontosít, de nem összefüggő történet, hanem esszék sora.  A kutatás ennek a klasszikusnak tekintett korszaknak a történetét kívánja rekonstruálni. Nem politikaitörténeti elbeszélést akar alkotni, hanem olyan történetet, amely a politikai ágensek és kommentátorok politikai gondolkodását, a belső konfliktusokat, erőviszonyokat, táborokat és ezek változásait fogja bemutatni, ahogy ezek a politikai eseményekre reflektálva, illetve önálló politikai beszédaktusokként megfogalmazódtak. E munkát két okból fontos elvégezni: egyrészt azért, hogy a magyarországi történeti-politikai diskurzus számára a politika ezen elvontabb szintje is átttekinthető legyen, másrészt azért, hogy a korszak külföldi kutatói számára elérhetővé váljék e korszak a maga fejlődési ívével és töréspontjaival együtt.

Kutatási kérdés:

A projekt kutatási kérdése a folytonosság és a megszakítotság viszonya lesz, vagyis hogy mennyiben tekinthető folyamatosnak, s milyen fejlődési pontokkal jellemezhető e korszak politikai gondolkodástörténete, s másfelől, hogy mégis hol vannak töréspontjai, és hogy milyen módon befolyásolja ez a folytonosság és a megszakítások sorozata a magyar politikai gonjdolkodás hagyományát (ha van egy ilyen).

A projekt résztvevői:

Hörcher Ferenc (projektvezető)

Tóth Kálmán

Thomas Lorman (University College London, School of Slavonic and East European Studies)

Philip Barker (University College London, School of Slavonic and East European Studies)

 

_________________________________________________________________________________________________________

2.2. Helyi önkormányzati formák a történeti Magyarországon – különös tekintettel a városi autonómiára

(Forms of Municipal Self-Governance in Historical Hungary - with Special Focus on Urban Autonomy)

 

A 16. század során végleg Habsburg uralom alá került királyi Magyarország közigazgatásának fontos eleme volt a mind szélesebb körű önkormányzatiság. (Pálffy Géza 2010, 2015) Ennek szinterei, mint ismeretes, elsősorban a nemesi vármegyék és az országgyűlés intézményei (melyek a 18. századra egyre olajozottabban működtek (Szijártó M. István 2016)) iletve a közigazgatás udvar által működtetett intézményrendszere (Oborni 1996). A jelen kutatás azonban nem ezen intézményekre fókuszál, hanem a magyarországi városok működését kívánja vizsgálni. Arra kíváncsi, hogy milyen volt a viszonyuk a külső hatalmakhoz - királyhoz, Országgyűléshez, megyéhez -, illetve hogy miként működött a városi magisztrátus mint a magyarországi önkormányzatiság sajátos intézménye. A magyar várostörténetírás klasszikusai (Hóman, Fügedi, Kubinyi, Bácskai, Granasztói) már világossá tették, hogy a magyar városi önkormányzatiság szempontjából nem csak a ténylegesen, papíron is kiváltságokkal rendelkező városok az érdekesek, hanem a városfejlődés más útjait járó települések is. Az is közismert, hogy a magyar történetírás fősodra elég távolságtartóan bánt a várostörténettel, mivel a városok gyakran más nemzetiségek által lakott politikai közösségekként sokszor a király mellé álltak az Országgyűlés, tágabban fogalmazva a rendek és a király vitájában. A jelen kutatás arra kiváncsi, milyen politikaelméleti belátások születtek meg a városi önkormányzat gyakorlatában, s ezeknek milyen volt az interakciója a "nagypolitikával" vagy országos politikával. Végül a legáltalánosabb szinten a kutatás tanulságai beépülnek majd egy The Political Philosophy of the City munkacímet viselő kutatásba. Alprojektek (Tóth Árpád), (Hörcher Ferenc, Iwona Tylek: The Political Philosophy of the City, with special focus on central Europe), The Intellectual history of the City konferenciasorozat folytatása.

Kutatási kérdés:

Milyen politikaelméleti belátások, elvek adódnak a történelmi Magyarország városi önkormányzatainak gyakorlatát elemezve, s ezek hogyan befolyásolják, árnyalják a magyar politikai gondolkodás történetéről eddig szerzett tudásunkat?

A projekt résztvevői:

Hörcher Ferenc (projektvezető)

Iwona Tylek (Krakkói Egyetem)

Tóth Árpád

Smrcz Ádám

 

_________________________________________________________________________________________________________

2.3. Alkotmányos konvenciók és informális politika Magyarországon (1867-2018)

(Constitutional Conventions and Informal Politics in Hungary 1867-2018)

 

A kutatás a magyar politikai rendszer működését meghatározó szokások és íratlan normák feltárását kívánja elvégezni három korszakot állítva a vizsgálat középpontjába. Egyrészről a dualizmus korát, másrészről a két világháború közötti időszakot, harmadrészt pedig a rendszerváltás utáni időszakot. Az írott jogszabályokon túl számos olyan norma létezett és létezik mind a mai napig, amelyek jelentős mértékben befolyásolták és befolyásoljak a politikai szereplők cselekedeteit. Ezeket az íratlan szokásokat és normákat azonban eddig még nem tárták fel, néhány tanulmány tért csak ki létezésükre. Miközben a nemzetközi politikatudományi szakirodalom egyre többet foglalkozik azzal, hogy az íratlan normák és szokások hogyan alakítják (át) a politikai rendszer működését, Magyarországon eddig még nem foglalkozott átfogó kutatás ezzel a kérdéssel. A kutatás kitér a legfontosabb politikai intézmények (parlament, kormány, államfő, alkotmánybíróság) között létrejött szokásokra és informális normákra illetve a parlament belső eljárásait és működésmódját meghatározó szokásokra és íratlan normákra is. A kutatás empirikus eredményei révén kívánjuk megmutatni, hogy a formális jogi szabályok mellett az informális és íratlan szabályok is nagyon fontos részét képezik a magyar politikai kultúrának.

Kutatási kérdés:

A kutatás azokat az informális szokásokat, konvenciókat és intézményeket kívánja feltárni, amelyek meghatározták a dualizmus kori, a két világháború közötti, illetve a rendszerváltás utáni időszak magyar politikájának alkotmányos gyakorlatát. A kutatás két területre fókuszál: egyrészről a legfontosabb politikai intézmények közötti informális interakciókra, másrészről pedig a parlament belső működését meghatározó íratlan normákra. Az első témakörhöz kapcsolható informális szokások a hatalmi ágak közötti informális konvenciókat veszi számba: a parlament, a kormány és az uralkodó viszonyát megatározó, informális normák vizsgálata képezi az 1867-1944 közötti időszakra vonatkozó kutatásunk tárgyát, míg az 1990 utáni időszak esetében a kormány, a parlament, az államfő és az alkotmánybíróság egymáshoz való viszonyát szabályozó informális normák állnak a kutatás fókuszpontjában. A kutatás másik vonulata a magyar Országgyűlés belső informális szabályaira fókuszál. A Ház belső működését meghatározó Házszabály az 1994-es elfogadását követően is állandóan változott, ami néha az informális szokások írásba foglalását, máskor pedig éppen a szabályozatlan területeken kialakuló, az íratlan normákat megszegő magatartások szankcionálását jelentette.  Mivel azonban a Ház belső működését megatározó informális normák illetve a Házszabály kérdése nemcsak a rendszerváltás utáni magyar parlamentarizmus, hanem már a két világháború között működő, sőt jól ismert módon az első világháború előtti magyar parlamenti életnek is az egyik központi kérdése volt, így természetesen a két világháború közötti korszak és a dualizmus időszaka is a vizsgálat fókuszpontjában áll.

A projekt résztvevői:

Pócza Kálmán (projektvezető)

Cieger András (BTK Történettudományi Intézet)

Thomas Lorman (UCL SSEES)

Smuk Péter (Széchenyi Egyetem)

Soltész István (Országgyűlés korábbi főtitkára)

Szabó István (PPKE JÁK)

Pesti Sándor (ELTE ÁJK)