2020. február 11-én az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet szervezésében kerekasztal-beszélgetést tartottak a Ludovika főépület Hunyadi termében a nemrég elhunyt Sir Roger Scruton, a jelenkor legjelentősebb konzervatív gondolkodójának emlékére.
Az est házigazdája és a beszélgetés moderátora, Hörcher Ferenc, a Politika- és Államelméleti Kutatóintézet igazgatója az angol nyelvű kerekasztal-beszélgetés céljaként Scruton emlékének megidézése mellett tényleges filozófiai gondolkodásának bemutatását jelölte meg, majd pedig felkérte Török Bernátot, az EJKK igazgatóját, hogy ossza meg a szép számban egybegyűlt közönséggel bevezető gondolatait. Török kitüntetett eseménynek nevezte az EJKK életében ezt a tartalmasnak ígérkező beszélgetést Scruton személyiségéről és munkásságáról, melynek résztvevői az arra leghivatottabbak, Sir Roger volt tanítványai, kollégái és barátai. Magát az „Y generáció egyik első fecskéjének” nevezte, de hangsúlyozta annak fontosságát, hogy fizikai és szellemi értelemben egyaránt legyen olyan hely, ahol otthon tudjuk magunkat érezni. Scruton öröksége iránytű lehet ahhoz, hogy felismerjük azokat az értékeket és összefüggéseket, amelyek segítségével otthonra találhatunk a változó világban. Az első panel résztvevői, Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, és Marek Matraszek, Scruton lengyel tanítványa és barátja Scruton és Közép-Európa kapcsolatáról, a második panel résztvevői, Molnár Attila Károly, az NKE EJKK Molnár Tamás Kutatóintézet igazgatója és Balázs Zoltán, a Corvinus Egyetem professzora pedig politika és kultúra összefüggéseiről beszéltek. Az első panel kezdete előtt felvezetésként egy rövid részlet levetítésére is sor került egy Scruton és Hamza Yusuf iszlámtudós között a konzervativizmus jelentéséről folytatott beszélgetésből, ahol az angol filozófus arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyiben tekinthető élő hagyománynak a konzervativizmus, kifejtette, hogy az átlagember konzervatív, bár ezt nem nyilvánítja ki. Elmondta azt is, hogy 1968 májusában lett konzervatív, amikor látva a lázadó diákok viselkedését, tudatosult benne, hogy ő pont az ellenkezőjét gondolja, mint azok. Véleménye szerint oda kellene visszatérni a filozófiában, hogy racionálisan belássuk a racionalitás korlátait, egyszerűen érezzük és tegyük, ami helyes.
Németh Zsolt kifejezve abbéli reményét, hogy ezt az alkalmat még sok hasonló fogja követni, Scruton jelentőségéről beszélt az európai család-, nemzet-, és politikafelfogás hagyományának megőrzésében. Megemlítette, hogy a Brexit kérdésében nem értettek egyet, és szimbolikusnak látta, hogy az elkötelezett kilépéspárti Scruton nem sokkal Nagy-Britannia EU-ból való kilépése előtt távozott az élők sorából. Németh szerint a brit embereknek szuverén jogukban állt dönteni, és ez a nemzeti lét és az otthon megőrzésének útja, s nagyrabecsüli őket, hogy vállalták döntésüket, még ha az egész világ szemében nevetségessé váltak is. A magyarok számára az EU-n belüli érdekérvényesítés nehezebb lett a brit kilépéssel, velük együtt erősebbek voltunk.
Németh Zsolt szerint Scruton 1968-ban „lázadásellenes lázadó” volt, aki szembe mert menni a liberális fősodorral, örök ellenzéki véleményvezérré vált, akit a baloldali elit tagjai gyakran kiközösítettek. Élő cáfolata volt a konzervatívokról hangoztatott hamis sztereotípiáknak, fiatalos maradt, a szabad ember mintapéldánya, lázadó, de nem anarchista intellektuális punk.
Németh felidézte 1989-es oxfordi találkozásukat, és hangsúlyozta, hogy Scrutonnak határozott politikai elképzelései voltak Közép-Európával. Már jóval 1989 előtt felkereste Magyarországot is, könyveket, tudást, megőrzendő értékeket hagyott hátra, illegális előadásokat tartott Prágában, amiért a csehszlovák kommunista vezetés 1985-ben kiutasította. A kommunizmus ellenzékének azon ritka támogatója volt, aki erős kritikával viszonyult a liberalizmushoz. Excentrikus személyisége, erős angol identitása és Európa összeomlásának megelőzését célzó írásai után nagyon fájdalmas szenvedéstörténetadatott számára 2019 Húsvétjától, saját bevallása szerint az ellene folytatott politikai hadjárat és a betegségével járó testi fájdalom segített neki jobban megérteni Krisztus szenvedéseit. Egy vidéki anglikán templomban talált otthonra, ahol az orgonista feladatát látta el, itt is temették el.
A következő felszólaló, Marek Matraszek arra kereste a választ, hogy miért mutatott Scruton ilyen nagyfokú érdeklődést Közép-Európa iránt, amit Scruton világértelmezésére, az egyén kötelességére vonatkozó nézeteire és konzervativizmusára vezetett vissza, melyek az emberi identitás és szabadság alapvető vonatkozásait érintik. Az 1970-es, 80-as évek szellemi légkörét az Egyesült Királyságban az 1968-as nemzedék felsőoktatásban történő első térnyerése jellemezte, a marxista baloldal első előre törését Sir Roger nagyon nehezen élte meg, Londonban 5-10 másik értelmiségivel közösen alapítványokat hoztak létre a közép-európai független értelmiség támogatására. Mindezt nem politikai, hanem szellemi támogatásnak szánták. Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon egész hálózat szerveződött ebben a viszonylag kevéssé ismert időszakban filozófiai és politikai szemináriumok és „földalatti egyetemek” támogatására. Ebben az értelemben Scruton aktivista volt, szeretett összetűzésbe kerülni a rendőrséggel. Matraszek egy anekdotát is megosztott a hallgatósággal 1984-es találkozásáról Scrutonnal a lublini katolikus egyetemen, a kommunista Lengyelországban. Matraszek szerint a kommunizmus azért volt mélyen sértő Sir Roger számára, mert szemben állt valamennyi általa vallott alapértékkel. Tudományos pályafutását a szép fogalmának a vizsgálatával kezdte. A kommunizmus kitörölte ezt a fogalmat és a szép közös tapasztalatát a nyilvános térből, a mechanisztikus eszközzé silányítás rémületével helyettesítve azt. Elutasította azt, ahogy a kommunizmus eszközzé fokozta le az emberi kapcsolatokat, ezért is becsülte annyira Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa írásait a személyközi kapcsolatokban megnyilvánuló emberi méltóság lényegéről. A kommunizmus felszámolta a nemzetállamok függetlenségét, ezért azt ellenszenvesnek és romboló hatásúnak tekintette, de tisztában volt azzal a paradoxonnal is, hogy Közép-Európában az előbb említett elnyomott értékek nem csak megmaradtak, hanem erősebbnek is bizonyultak, mint Nyugaton. Segítette ezeket az országokat, és gyakran hangoztatta, hogy a Nyugatnak szüksége van a Közép-Európából visszakapott üzenetre. Tevékenységéért megkaphatta a legmagasabb állami kitüntetéseket a lengyel, a cseh és a magyar kormánytól.
Az első rész zárásaként Hörcher Ferenc arról kérdezte Némethet és Matraszeket, hogy hogyan változott Scruton kapcsolata a FIDESZ-szel, mely 1988-as alapításakor még egyáltalában nem volt konzervatívnak tekinthető. Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy 1988-89-ben Magyarországon az ellenzék nem volt túlságosan tagolt, és még az 1988-as szárszói nyári táborban is az egész ellenzék volt együtt. Sir Roger közülük többekkel is személyes kapcsolatban állt, mások mellett a FIDESZ vezetőivel is, akik közül Orbán Viktor, Szájer József és Németh Zsolt maga is már abból az időből ismerték Scrutont, amikor az 1980-as évek közepén Soros-ösztöndíjasként Oxfordban tanultak. Akkor mindannyian egy közös célért küzdöttek: a kommunizmus megdöntéséért és Magyarországnak a Nyugattal való „újraegyesítéséért”. Sir Roger szoros kapcsolatokat ápolt a lengyel és csehszlovák antikommunista értelmiséggel is, akik közül később többen a politikai küzdőtér ellenkező térfelére pozícionálták magukat. Például filozófusként Scrutont közös szellemi kötelék fűzte Edmund Husserl és Jan Patočka fenomenológiáján keresztül Vaclav Havelhez, a liberális íróhoz, aki később Csehország köztársasági elnöke lett. Marek Matraszek szerint Angliában a baloldali értelmiség gyűlölte őt, különösen az új baloldal gondolkodóiról írt könyvéért, melyben leleplezte a brit baloldali értelmiség intellektuális hibáit és olykor jellembeli fogyatékosságaikat is. Ennek a konfliktusnak az eredményeként Scrutont a brit egyetemi világ kivetette magából.
Hörcher Ferenc megállapította, hogy ezek a gondolatok már jól előkészítették a második rész témáját, tehát kultúra és konzervativizmus viszonyának, a kulturális szférába történő politikai beavatkozás legitimitásának kérdéskörét. A második panel első felszólalója Balázs Zoltán volt, aki kifejtette, hogy nem létezhet kultúra politika nélkül, de politika se kultúra nélkül. A konzervatívoknak mindig figyelembe kell venniük és tisztelniük kell a szabályokat. A politika rászorul a kultúrára, és a kulturális elit részéről is szükség van nyitottságra az ízléssel és az esztétikai értékkel kapcsolatos vitákban. Balázs szerint bár vannak bizonyos aggasztó jelei a modern és kortárs művészeti élet káros társadalmi hatásának, de álláspontja szerint a kultúra képes megvédeni önmagát. Az ízlést magát meg lehet rontani, de elpusztítani nem lehet, a szép mint érték és az ízlés élő marad.
Molnár Attila Károly visszautalva a korábban már érintett kérdésre Scruton és Közép-Európa viszonyáról, hozzászólásában emlékeztetett Sir Roger abbéli reményére, hogy ebben a régióban még megtalálható valami a szokásokban élő mindennapi kultúrából. Molnár szerint sikerült is megtalálnia ezt a megőrzésre érdemes, kultúrának nevezhető valamit. Nyugaton az 1968-as nemzedék teljesen elfordult a hagyományos európai kultúrától, azonban Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban a kommunisták az európai kultúrát bizonyos szelekciókkal ugyan, de hozzáférhetővé tették a tömegek számára, és nem akarták az egészet eltörölni. Az új baloldal viszont a teljes európai kultúrát akarja lerombolni, de ez a trend Molnár szerint csak az utóbbi tíz évben érte el Magyarországot. Molnár véleménye szerint a kultúra meghatározó jelentőségű eleme a mindennapi életnek, és ezért egyértelműen a kultúra területére irányuló politikai beavatkozás szükséges volta mellett foglalt állást.
A második részt követő vita során további érdekes témák és kérdések merültek fel, mint például az, hogy mit érdemes megőrizni, a magas kultúra jelentősége az életmód és a társadalmi kapcsolatok fenntartásában, Scrutonnak a hagyományos házasságról alkotott nézetei, konzervativizmusának hatása, életművének filozófiai kontextusai, az emberi természet és korlátai, valamint Sir Roger viszonya a valláshoz. A filozófus a következő feliratot javasolta sírkövére abban a kis anglikán templomban, ahol az istentiszteleteken orgonálni szokott: „Itt nyugszik a templom orgonistája, az utolsó angol”. Ő, aki arról értekezett, hogy az emberi természetnek mennyire erős a törekvése a természetfeletti valóságban való hitre, nyilvánosan beszélt arról, hogy noha ő nem részesült a hit kegyelmében, de a kulturális tapasztalaton keresztül mégis kapcsolódott a transzcendentális valósághoz.
Zárszavában Hörcher Ferenc megállapította, hogy bár nem alakult ki teljes egyetértés Scruton gondolatainak és jelentőségének értelmezésében a nagyon informatív beszélgetés során, a legfontosabb jövőbeli teendő az, hogy olvassuk őt, és írjunk róla.
Szöveg: Tóth Kálmán
Fotó: Szilágyi Dénes