Kerekasztal-beszélgetés a keresztény szabadságról

Az NKE Eötvös József Kutatóközpont Politika- és Államelméleti Kutatóintézete 2019. október 14-én kerekasztal-beszélgetést rendezett a Ludovika Campus főépületének Zrínyi termében a keresztény szabadság fogalmának történeti és aktuális jelentéséről.

A beszélgetés résztvevői Molnár Attila Károly, az NKE EJKK Molnár Tamás Kutatóintézet igazgatója, Szabó István református püspök, Prőhle Gergely, a magyarországi evangélikus egyház országos felügyelője, és Hörcher Ferenc, az alkalmat szervező NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet igazgatója voltak, a beszélgetést Süveges Gergő moderálta.

Az estet az NKE rektora, Koltay András nyitotta meg, aki bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az egyetemi kutatóintézetek fontos feladata, hogy gyorsan reagáljanak a közélet aktuális kérdéseire a szakmai igényesség kritériuma mentén. A keresztény szabadság fogalmát a miniszterelnök idén nyáron Tusnádfürdőn elhangzott előadása emelte a közbeszéd homlokterébe, és a fogalom tartalmát későbbi beszédeiben részletesebben is kifejtette. A keresztény szabadság fogalma politikai értelemben a liberális szabadságtól való különbözőség alapján határozható meg, a két fogalom Koltay szerint nem feltétlenül áll éles ellentétben egymással. Isaiah Berlin nyomán előbbit a pozitív, utóbbit a negatív szabadság fogalmával hozta kapcsolatba, álláspontja szerint az emberi jogok a keresztény értékrendből erednek, bár mára kérdésessé vált, hogy Európa mit tud kezdeni ezzel, hiszen az Európai Unió tervezett alkotmánya körüli viták eredményeként a kereszténység még utalásszerűen sem jelenhetett meg a preambulumban sem. Ehhez képest azonban elmozdulást jelent, hogy az EU bírósági határozataiban bizonyos emberi jogok korlátozhatónak bizonyultak együttélési normák alapján, és az "európai életforma védelmét" az Európai Bizottság új elnöke is fontosnak tartja. Mindez Koltay szerint arra utal, hogy a keresztény szabadság problematikájához európai szinten is releváns kérdések kapcsolódnak.

A beszélgetés moderátora leszögezte, hogy nem az aktuálpolitika felől fogják megközelíteni a kérdést. A résztvevők először azzal kapcsolatban fejthették ki véleményüket, hogy a keresztény szabadság vallási, politikai, vagy filozófiai fogalom-e, ezután a fogalommal kapcsolatos saját értelmezésükről, végül a keresztény szabadságon alapuló államrendszer ismérveivel, valamint a politikai és vallási retorika összekapcsolódásának hatásaival kapcsolatos problémákat járták körül.

Molnár Attila Károly szerint a fogalom a vallási mellett már a reformáció korában erős politikai jelentést is kapott, és fontos eleme, hogy a szabadság nem korlátozatlanságot jelent, szabad döntéseket csak lelkiismereti korlátok között lehet hozni. Kitért a lelkiismereti szabadság körüli vitákra, hangsúlyozta, hogy a keresztények bátorsága abból ered, hogy hitük szerint bár ebben a világban élnek, de nem ebből a világból valók. Ez a transzcendens valóság iránti elköteleződés (bár néha borzalmas következményekkel is járt, mint például a Szent Bertalan-éj) erőt ad, hogy nem kell mindig a létező világhoz opportunista módon alkalmazkodni. Véleménye szerint a nyugati világra politikai és erkölcsi kiábrándultság jellemző, ahol vannak normák, ott mindig lesznek képmutatók, de bizonyos normákat be kell tartani. Utalt a politikusok védőszentjére, Morus Tamásra, aki életét áldozta azért, mert az isteni törvény és az uralkodó akarata közötti konfliktushelyzetben az előbbi mellett döntött. A keresztény szabadságon alapuló politikai berendezkedéssel kapcsolatban kultúrpesszimista nézeteinek adott hangot, szerinte az erősen hedonista jellegű, erkölcsi korlátozásokra nem túl érzékeny tömegkultúra nem segíti annak megvalósítását.

Szabó István püspök megállapította, hogy a keresztény szabadság fogalma már Kálvin egy 1559-es írása szerint is megosztó volt. Véleménye szerint a vallási és a politikai szféra az utóbbi száz évet leszámítva mindig is egybe tartozott, állam és egyház szétválasztása nyugati specifikum, az iszlámban ez kérdés szintjén se merül fel. Minden politikum, de a politika nem minden. Hangsúlyozta a szabadság fogalmának történeti változását és az azt kvalifikáló tényezők kérdéses voltát. Farizeusnak tartja azokat, akik bizonyos politikusokat bírálnak a Biblia idézéséért, míg másokat korábban ugyanezért megdicsértek. A keresztény szabadságon alapuló politika lényeges vonásának tekinti, hogy az a teremtett világot és az embert teremtmény mivoltában kezeli, és nem próbálja megváltoztatni azt, ami természeti meghatározottságú. Álláspontja szerint a politikusokat az óvhatja meg a hatalom által kiváltott hübrisztől, ha nem feledkeznek meg arról, hogy a szabadság Isten adománya, az ember nem születik annak, hanem kegyelem által szabadul föl bűnei és a törvény kényszere alól. Bírálta a szabadságot a politikai ész alkotásának tartó liberális demokráciákat, ahol a szabadság a törvényhozásban igen gyakran kényszerré válik. Szerinte lejárt a keresztény értékrend politikai alkalmazásával kapcsolatos szégyenkezés ideje, változást csak bátorsággal lehet elérni, amit II. János Pál pápának a közép-európai rendszerváltásokat előkészítő szavaival támasztott alá. A keresztény vallásgyakorlás visszaszorulásával kapcsolatban egy érdekes adatra hívta fel a figyelmet, mely szerint az 1941-es első átfogó egyházstatisztika szerint akkor a teljes magyarországi népesség 92%-a tartozott valamelyik keresztény felekezethez, de a rendszeresen templomba járók aránya csak 11% volt, és ez ma is így van.

Prőhle Gergely hangsúlyozta, hogy a lutheránus identitásnak mindig is fontos elemét képezte a keresztény szabadság, Luther felismerése szerint a megváltottság ténye és a bűnbocsánat ígérete mindenkit szabaddá tesz a reformáció kora előtti nyomástól. Krisztusban vagyunk szabadok, a reformáció világképváltozása a kegyelem páli középpontba helyezéséből bontakozott ki. Megállapította, hogy a reformáció terjedésében a politika legalább akkora szerepet játszott, mint a vallási tanok térnyerése, itt a búcsúcédulák Luther által bírált árusításának gazdaságpolitikai vonatkozásaira utalt, bizonyítva, hogy a vallási elvek és politikai érvrendszerek egymásra találása nem a 21. század terméke. A szabadság fogalma álláspontja szerint óriási teret ad az interpretációnak. A mai európai értékrend a zsidó-keresztény értékrend és a felvilágosodás hagyománya közötti érzékeny egyensúlyon alapul, mely az utóbbi évtizedekben a szabadosság felé csúszott el, de szükséges lenne a kettőt egyensúlyban tartani, és nem feltétlenül vallási alapon. Véleménye szerint kockázatot vállal, aki a kereszténységet politikusként zászlajára tűzi. A keresztény szabadságon alapuló létet nagyon modern létformának tekinti, a Szentírást folyamatosan értelmezni kell, kegyelem és akarat érdekes kölcsönhatásban állnak, felelősek vagyunk magunkért és embertársainkért. Ehhez kapcsolódóan utalt a szociáldemokrata és katolikus Böckenförde német alkotmánybíró dilemmájára: e szerint a liberális jogállam fenntartásához például a felebaráti szeretet keresztény parancsa alapvető konszenzusos érték kell legyen, ezzel azonban gondok vannak, a kereszténység fogalma és a templomok is kiürülnek, a legutóbbi népszámláláskor már csak 54% mondta magát valamelyik vallási felekezethez tartozónak. Örvendetes az egyházi intézményrendszer bővülése, de a missziói parancsnak való megfeleléssel nem állunk annyira jól.

Hörcher Ferenc a katolikus szempontból kiemelt jelentőségű szabad akarat kérdésének a politikai szabadság kérdésével való összefüggésére hívta fel a figyelmet, a Zrínyiek példáján keresztül utalt az utóbbiért küzdő hősök általában tragikus sorsára, II. János Pál pápa szavait ("Ne féljetek!" "Az igazság szabaddá tesz.") pedig a keresztény hittel kivívott szabadság erejének példáiként idézte. Véleménye szerint a 20−21. században a keresztény szabadság fogalma képességet jelent valaminek a megtételére, melynek elmulasztása az egyén felelőssége, mely közösségen belüli elszámolás kérdése is, mindezt az Alaptörvény egy szakaszával is alátámasztotta. Hangsúlyozta, hogy a vakbuzgó kereszténység téves politikai célok alátámasztására is szolgált, utalt a kora újkori hittérítő tevékenység káros következményeire, a középkori keresztes hadjáratokra és a keresztény felekezetek közötti vallásháborúkra. A kereszténység nem mindig óvott meg a politikai szintű károkozástól. A felvilágosodás a hit ezen túlhajtásait próbálta meg a szekularizációval orvosolni, állam és egyház szétválasztását jó és követendő hagyománynak tartja, de ez a hit és a politikum elválasztását álláspontja szerint nem teszi szükségszerűvé. A szabadság kvalifikáció nélkülisége, világnézeti alapoktól való megfosztása félreértése a felvilágosodásnak is, melynek egyházellenes francia irányzata nem tekinthető általánosnak. Kant sem választotta el egymástól a szabadságot és a keresztény hitet, mely filozófiai szabadságeszményében is megmutatkozott. Aquinói Szent Tamásra hivatkozva Hörcher utalt a keresztény hitből fakadó okosságra, gyakorlati bölcsességre és az önvédelem képességére. Egy közönség soraiból érkezett aktuális hírre vonatkozó kérdésre adott válaszában megállapította, hogy a jelek szerint az erkölcsi botrány lelkiismereti reakciót is ki tud váltani, és a titkos szavazás módszere lehetőséget biztosít a választópolgároknak a politikai közösségükön belül megtapasztalt diszkrepancia okozta nemtetszés kifejezésére.

A tartalmas és gondolatébresztő, történeti és aktuális vonatkozásokat egyaránt érintő beszélgetés a közönség soraiból feltett kérdések megválaszolásával zárult.

 

Szöveg: Tóth Kálmán

 

Zrínyi Miklós szigetvári hős apoteózisa (készült: 1576-1600)
Magyarországi festő, 16. század vége
Szépművészeti Múzeum, Régi Magyar Gyűjtemény

 


Címkék: hírek