Az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet meghív minden érdeklődőt a következő intézeti szemináriumára, melynek vendége Hőnich Henrik, az NKE EJKK Molnár Tamás Kutatóintézet kutatója, előadásának címe:
„Törvény” és „közjó” a 18. századvég Magyarországán.
Az előadás ideje és helye:
2019. június 17. (hétfő) 9.30
NKE Ménesi Út Campus, Ménesi út 5., 3. emelet, Tárgyaló
Az előadás absztraktja:
„Törvény” és „közjó” a 18. századvég Magyarországán.
A „kivételes” és az „átlagos” szerepe a rendi politikai diskurzusok megértésében
Előadásomban a 2019. májusában megvédett doktori dolgozatom fő téziseit szeretném összefoglaló jelleggel ismertetni. Ennek során a disszertációban elemzett munkának, Osvald Zsigmond 1792-ben megjelent Az igaz hazafi című könyvének eszmetörténeti jelentőségét igyekszem bizonyítani, majd a „törvény” és a „közjó” mint a mű központi szerepet betöltő fogalmainak szemantikai rétegzettségére koncentrálva arra teszek kísérletet, hogy a szövegben kimutatható értékvonatkoztatási keretrendszer és társadalmi lojalitásirányok összetettségét bemutassam.
Célom az, hogy megmutassam, a rendies szegmens mint „átlagos” elemei és a kollektív rendi identitáskonstrukcióval nem konstitutív alapon kapcsolatba hozható, az esetek többségében a felvilágosodás(ok)hoz (is) köthető, a „klasszikus” rendi perspektíva viszonylatában „kivételesként” is értelmezhető mozzanatok miképpen fonódnak össze egymással Osvald művének szövegvalóságában. E központi kérdésfeltevés szempontjából megkerülhetetlen annak belátása, hogy a diszkurzív-fogalmi referenciaváltozás jelensége a legritkább esetben sem jár együtt a diszkurzív tér kollektív érv- és fogalomháztartásának teljes felforgatásával, és mindig a meglévő diszkurzív struktúrák anyagát felhasználva megy végbe. Az igaz hazafinak mint komplex műnek és egyben az időszak jelentős intellektuális lenyomatának elemzése révén mindenekelőtt e problematikának a 18. század végi magyarországi politikai gondolkodás szempontjából vett tétjeit és jelentőségét igyekszem megvilágítani. Lényegében tehát arra teszek kísérletet, hogy egy adott példán keresztül nagy felbontású képet adjak arról, hogy a széles értelemben vett felvilágosodáshoz köthető mozzanatok miképpen illeszkedhettek össze a korban a rendi gondolkodás alapelemeivel. Legfontosabb célkitűzésem tehát az, hogy egyetlen példán keresztül rávilágítsak a korszakot elsősorban meghatározó rendi-nemesi gondolkodás integratív potenciáljára: arra, hogy az miképpen volt képes oly módon újabb és újabb elemeket magába fogadni, hogy közben egyértelműen megőrizte mind rendi-nemesi jellegét, mind pedig domináns pozícióját
Hőnich Henrik
NKE EJKK MTKI
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
II. Lipót magyar küldöttséget fogad, 1790. augusztus 20.